A toll
2011.01.30. 11:48 | Horváth Oszkár | szólj hozzá »
Azt mondták, a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos nyilatkozathoz vigyek személyit, lakcímkártyát, TAJ-kártyát... és tollat. És tényleg kellett a toll.
Konkrétan, amikor már kitöltöttem mindent és beálltam a sorba, körbenéztem. Rengetegen asztalokra, üvegajtóra, falra támaszkodva töltögették a nyilatkozatokat. Már akiknek volt tolla. Akinek nem, az séremórált, tollat éppen nem mert kérni senkitől, inkább úgy csináltak, mintha az üres nyilatkozattal a kezükben valami fontos jutott volna eszükbe, amit séremórálással lehet elintézni. Mint amikor Micimackó segítségért kiált, de csak halkan, nehogy megzavarjon valakit.
Én pedig ott álltam, és egy toll volt a kezemben. VESZÉLY. Biztos voltam benne, hogy egy sas rövidesen lecsap. Szívesen odaadtam volna a tollat valakinek, hogy ezt megelőzzem. Úgy éreztem magamat, mint Frodó a gyűrűvel. Aztán elképzeltem, ahogy akár én, udvarias, európai emberként, önként a legszerencsétlenebb embernek, vagy a legidősebbnek (aki nem én voltam) odaadom, akár valaki elkéri, micsoda beszélgetés jön utána. Mint amikor a parkolójegyeden van még 1 óra, mert sokat dobtál be, és odaadod valakinek, aki éppen az óránál áll. De ott van lehetőséged kilépni a beszélgetésből, egy ilyen zárt térben azonban öngyilkosság szimpatikusnak mutatkozni...
- Tartsa meg a tollat, én már kitöltöttem.
- Hát maga nagyon rendes fiatalember. De nem fogadhatom el, visszaadom, becsszó.
- 20 forintba kerül, tartsa meg, csak hadd menjek a sorral.
- Jaj nem, nem fogadhatom el, szerintem az alapvető társadalmi normák / íratlan szabályok azt diktálják, hogy visszaadjam, ami nem az enyém. Várja meg, 1 perc és kitöltöm.
- Na jó add vissza a tollat most, és szakítsunk!
De majd jön utánam, vagy sasszézva mellettem tölti a nyilatkozatot, mint a kuTYUS, akinek enni adtál, félbehagyja 20x, ahogy én mozgok a sorral. Minden rubrikánál megkérdezi, hogy oda mit kell, és azt a megfelelő okmányon hol találja. Majd beáll mellém, ha már így megismerkedtünk, és beszélgetünk arról, hogy a mai fiatalok (aki én is vagyok szerintem), tuti nem adták volna oda a tollat.
És végülis igaza van, mert ahogy ezt végiggondoltam, kurva gyorsan eltettem a zsebembe a tollat, nehogy ezt mind végig kelljen csinálnom. Pozi: maradok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oszkárság
Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.
Egyéb címkék
