Ezt észből kell, úgyhogy csinálom én
2010.09.12. 12:47 | Horváth Oszkár | 3 hozzászólás »
Morning. Megfejtettem, mikor írok az Oszkárságra: ha a terjedelem hosszabb, mint a tumblr vagy amit a Facebook üzenőfalamra ki tudok tenni. Ma végre valami ilyen történt velem.
Tegnap éjjel zenéltünk, én félig összepakoltam, de 2-kor csak az egyik lemezjátszót volt türelmem felhozni. Aztán 10-kor visszamentem a tetthelyre és még a vetítővásznamat elcsomagoltam.
A házunkban ha mész le a lépcsőn, 8 lépcsőfok után rögtön a legalsó lépcsőfok alján egy vasrács van kaputelefonnal. Én felfelé próbálok a kulcsommal bejutni, miközben egyik kezemmel az oldalamhoz szorítom a 11 kilós lemezjátszót, aminek nyilvánvalóan jó a fogása + hozzáfogtam még egy Délhús paprikás+téliszalámi kombinált csomagot 6 zsömlével, hogy áldozzak az ergonómia oltárán.
Jön szembe egy nő. Ő a főszereplő. Napszemüvegben vagyok a tök sötét lépcsőházban, hiszen miért ne, nem látom, hogy fiatal, idős, ismerem, vagy nem. De mondom ez milyen jó, legalább lemezjátszóval lát, biztos azt hiszi, hogy valami DJ vagyok. Ááá, öreg. Illetve legalább 10-zel idősebb nálam, érsd, mire gondolok. A kulcsom már a zárban, mire elkezd a gombkilinccsel szöszmötölni. De jó, akkor nem kell kucsoznom. Még szólok is neki, hogy bal kézzel azért óvatosan, nehogy becsípje.
Eltelik 8-10 másodperc, az ajtó még zárva, és amennyire én ennyi idő alatt felhergeltem magam azon, hogy hogy lehet valaki olyan fasz hogy egy kurva ajtót nem tud 10 másodperc alatt kinyitni, addigra ő ennél is jobban felhergelte magát azon, hogy hogy lehet egy AJTÓ olyan hülye, hogy attól, hogy rángatja és remegő kézmozdulatokkal pacskolja, nem nyílik ki.
Itt azt hittem, menten áthúzom a rács rései között, mint egy tojásszeletelőn. Esküszöm úgy felidegesedett, mint a western filmekben, amikor a nő megkaparintja a Coltot, de kiesik belőle mind a 6 golyó, közben izgalmas zene, mert a gonosz ittas és borostás bandavezér mindjárt rátöri az ajtót, és valószínűleg megerőszakolja és megöli, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Kibaszott remegő kézzel tuszkol vissza 2-3 golyót a tárba, és pont akkor csukja be a Colt forgótárát és süti el a fegyvert, amikor Manuel/Pedro/McCaine már fél méterre van tőle. Na ENNYIRE volt ideges a nő.
- Nem értem, miért nem nyílik...
- Ezt észből kell, úgyhogy inkább csinálom én.
Utólag asszem, ezzel elég szépen átmentem rajta. Amint kinyitottam egy elegáns könnyed mozdulattal (miközben a másik kezem vastagsága a lemezjátszótól másfélszeresére nőtt), elhagyta a szentem száját az alábbi is:
- Ja, hogy tolni kell, ja? Ja én meg húzni akartam.
- A lépcső felé? Arra nehezebb kicsit.
Vihogva ment el zavarában, de szerintem azóta már elsírta magát. Illetve remélem. Nem érdemlem meg, hogy ilyen emberekkel találkozzak a szabadidőmben, de még munkában sem. Ajtó bazmeg. Nyitod, csukod. Amilyen az én szerencsém, legközelebb ő fog előttem állni a postán, hogy az ottani képességeit is idegrendszerem heveny kárára megcsillogtassa. Akkor szerintem hordágyon visznek el.
Amúgy szimpatikus hölgy volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2010.10.19. 09:23:28
Oszkárság
Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.
Egyéb címkék
