A bennünk élő Forrest Gump

2009.01.03. 20:26 | Horváth Oszkár | 9 hozzászólás »

Megy a tévében, bekapcsolom, és csendben nézem - de hányadszorra? Szeretem az olyan történeteket, amik évtizedeket mesélnek el. Volt egyszer egy Amerika, Howard's End, Napok romjai, Állj ki mellettem, Kamaszkorom legszebb nyara... és szeretem az olyanokat is, amikben végig érzed, mi, vagy éppen ki hiányzik egy szereplő életéből. Mindenkinek van Jennyje, valakinek több is, valakinek csak egy, és vagy elsodorja mellőle az élet, vagy nem. Elfog az ilyenektől a "mi lett volna ha" érzés.

Ez a történet azt hiszem, a két típus együtt.

Talán ezért láttam 12-szer moziban. 1994-ben kezdték vetíteni, és attól, hogy ez lassan 15 éve volt, csak jobban megértem, hogyan telik el egy élet, és hány különböző teljes életet leélhet egy ember, ha helyes döntéseket hoz. És lehet, hogy beérte volna egyetlen élettel, de ha az nem jön el, és nincs a megélt életei között, azzal együtt kell tudni létezni. A könyvet kétszer olvastam el. Ugyan milyen könyvet olvastam én kétszer? Megmondom: a Keresztapát, a Csontbrigádot, és ezt.

Olvasás közben hallgasd a film zenéjét: Alan Silvestri - Forrest Gump Suite

Gyerekkoromban volt egy ugyanolyan fa, mint a filmen. Hatalmas ágára felkapaszkodtunk és többen is elfértünk rajta. 15-20 évvel később is ott állt a Balaton partján, de nem láttam meg benne ugyanazt a formát. Összement. Vagy én nem maradtam ugyanakkora.

Amikor 2006. tavaszán az Ecopoly című műsorban Erdélyi Zsolt (alias Szupermen Zsolti) azt mondta Mezei Gyuláról, hogy neki Forrest Gumpban van az ereje, többen gondolhatták, hogy nem szép, amit mond, pedig csak meglátta benne azt, amit sokan elfelejtünk, hogy magunkban is kereshetnénk.

Az életemet akkor fogom igazi csalódásnak érezni, ha felismerem, hogy valamivel kitartóan 20 évig foglalkoztam, ezt ugyanis nem akarom. Néhány embert kivéve - beleértve olyat is, akivel még nem találkoztam - semmire nincs 20 évem ebben az életeben. Az a fele királyságom. Most fogalmazódott meg bennem, hogy ehhez Forrest Gump történetne mennyit hozzátett.

Gump (illetve az író) az emberi tragédiákra és a mindenkit lenyűgöző szépségre is egyszerűen, és mégis tökéletesen érzékenyen és finoman reagál. Egy kis viccet csinál ezekből a megrázó jelenségekből úgy, hogy közben mindig érezteti, hogy még egy ilyen egyszerű ember is felismeri és tiszteli ezek hatalmát, a keserűséget vagy éppen a csodát.

Így mutatja meg, hogy aki látszólag kevesebb nálunk, abban is ott van az, ami mindannyiunkban közös. Hogy néhányszor az életben jobban és hosszabban osztozunk más fájdalmában, mint amire számítottunk; hogy megszámlálható alkalommal azon kapjunk magunkat, hogy percek óta állunk és csak csodálkozunk valaminek a szépségét látva... hogy tudunk szeretni; és hogy az időt senki nem állíthatja meg.

Sokszor sajnáltam Quentin Tarantinot, amiért nem kapott rendezőként és producerként Oscart 1995-ben, mert Forresttel kellett érte versenyeznie. Már nem sajnálom. A Ponyvaregény korszakot alkotott, új irányt hozott a filmalkotásban, és szintén kb. 10-szer vettem rá jegyet, csak amíg moziban ment. Forrest viszont meghatározta az életemet.

Címkék: emlék lélek

2009.01.03. 20:26 9 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://oszkarsag.blog.hu/api/trackback/id/tr1855506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katácska! · https://www.facebook.com/kata365 2009.01.04. 10:43:44

Elgondolkodtató írás... többször elolvastam. Kicsit el is szontyolodtam közben...

A Forrest Gumpot hatszor láttam, ebből négyszer még VHS-n. Eredeti Forrest Gump VHS. :-) Még mindig megvan, pedig lejátszóm már évek óta nincsen.
Pici off: lehet még kapni videómagnót? Mint a "magnókaziból" vhs-ből is van vagy tizenöt vegyes kazettám, biztosan hatalmas élmény lenne visszanézni mit tartottam fontosnak a 90-es évek elején.

Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2009.01.04. 11:23:08

Már úgy hogy szontyolódtál el? Ha "csak" úgy, ahogy én, meg kb. bárki más a film nézése közben, az nem baj. Engem elég rendesen földhöz vág, ahányszor megnézem.

Lehet még VHS-t kapni, a METRO, Auchan és hasonló katalógusokban van VHS+DVD kombó, amit hirtelen felindulásból sokan megvesznek tök fölöslegesen. Még másolásra se jó. Aztán belenyugszanak, hogy "á de legalább divx-es", ami mondjuk szintén nem számít, hiszen ha számítana, akkor a régi VHS filmeiket 25 perc alatt töltenék le.

Nekem ugyan van videóm, nem kell ahhoz, hogy tudjam, miket néztem, lista van róla. 6-7 éve még újra is sorszámoztam a kazettákat, hogy aztán ne nézzek meg egyet se.

mnmnbkhj 2009.01.04. 13:10:28

Egyszer láttam :(
De szép kis poszt, annyi szent :)

Anya 2009.01.05. 08:11:47

Többször láttam, mindig megrendít! Mindenkinek látni kell ezt a filmet, azért is, mert vannak ilyen emberek, akiknek szüksége van az elfogadásra, mások segítségére.

katácska! · https://www.facebook.com/kata365 2009.01.05. 19:48:35

Nem csak "úgy" szontyolodtam el, hanem "emígy" is. Le is írtam vagy 15 sorban tegnap este, de elszállt az egész fogalmazvány és azóta sem volt erőm bepótolni. :-)

Amphiprion Ocellaris · http://bohochal.tumblr.com/ 2009.01.06. 10:59:25

Az USA történelmének minden fontosabb eseményénél ott van abban a kb. 20 évben. Mindent elér, amire egy átlag amerikai vágyik (sztár futballista, olimpiai bajnok), beteljesíti az amerikai álmot (a semmiből milliomos vállalkozóvá válás). Mindebből azonban SEMMIT sem észlel/érez át. Nem tudod, hogy ideges legyél vagy sajnáld, amiért nem éli át a pillanatot és nem lubickol a sikerben. Aztán amikor Jenny-nek meséli az emlékeit, kiderül, hogy teljesen más síkon ugyan, de számtalan élményt gyűjtött. A legegyszerűbb, de talán legfontosabb emberi érzéseket (anya iránti szeretet, szerelem, barátság) pedig ő is ugyanolyan mélységgel átéli/átélte. A végén mindenki sajnálja ("elszontyolodik"), mert ezekre az érzésekre kerül a hangsúly. Mire ide eljutunk, eszünkbe se jut, hogy akár irigyelhetnénk is tőle az élet azon ajándékait, amiket ő nem is értékelt. Ráérzünk, hogy az általa is megélt érzések és fájdalmak nagyobb eséllyel fognak megtalálni minket is, és ez a "közös nevező" marad meg mindenkiben a film után is. Szerintem.:)

ViKo · http://fair.blog.hu 2009.01.08. 16:32:04

Nagyon szeretem ezt a filmet, én is néztem most. Jó az írás!

genna 2009.01.08. 21:40:12

Az egyik kedvenc alapfilmem.Kár, hogy akik megértik, átérzik a lényegét akkor, amikor látják, másnapra a "valóságos világban" elfelejtik ezt a katartikus élményt. Bocs, de élnek körülöttünk is Forrestek, és megint bocs, de ezt elfelejtjük. Az a jó kis szívünk majd megszakad a film egy-egy jeleneténél, aztán másnap éljük tovább a megszokott, fogyatékosoktól szinte rettegő életünket. Megint bocs, hogy kekeckedek, de én ezt így látom. Marhára könnyű együttérezni egy filmmel, egy olyan emberrel, akihez semmi közünk.
Egyik kedvencem az Édes Anna Kosztolányitól. Abban hangzik el valami olyasmi az orvostól, hogy az EMBERISÉGET nem lehet szeretni, mert az egy megfoghatatlan valami. Csak embereket lehet szeretni, de az már nem mindig megy, ha azok mások, mint az átlag. A fogyatékosokkal is így van. Mindenki roppant érző szívű, csak....nehogy a közelébe kelljen menni, mert az már felelősséggel jár. Na de nem kötekedek tovább. Ezt gondolom és kész. Nem-nem, nincs bennem keserűség, nem haragszom senkire, nem azért mondom...Csak gondoljátok végig!

Dead-End 2009.01.22. 21:55:03

Remek írás, gratulálok hozzá! Forrest Gump az én életem része is lett, és sokszor láttam, de minden egyes alkalommal olyan, mintha először látnám - lenyűgöző.

A poszt elején felfigyeltem egy másik címre, ami szívemnek kedves: Állj ki mellettem!
Ezt a filmet is imádom.

"15-20 évvel később is ott állt a Balaton partján, de nem láttam meg benne ugyanazt a formát. Összement. Vagy én nem maradtam ugyanakkora."

Az Állj ki mellettem c. filmben mi hangzik el, mikor a fiúk visszatérnek a városba?
"Kisebb lett."
Talán ez igaz a fára is. Talán. :)

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék



süti beállítások módosítása