Nem, Gyöngyvér, nem!
2011.01.23. 08:39 | Horváth Oszkár | 2 hozzászólás »
Nemrég önhibámon kívül egy angol felsőfokú nyelvvizsgán jártam, miután 15 éve az írásbeli rész nem lett meg, és most lett kedvem és motivációm pótolni. A vizsga menetét intéző főkolompos nő óriási volt. Sziporka szívem frizura (lelapult Unicum reklám haj nőiben), de ősz színben, egyenes haj mögül 1-1 fül kinézés. Olyan mondatokat tolt, ahol a megcímzett személy állandóan változott.
"Most pedig megkapjuk a feladatlapot, amire nem írok rá, hanem megvárom, amíg el lehet kezdeni és akkor írhatnak rá." Most akkor ki? Én, ő, mi?
A kiosztásban segédkező embereit pedig szisztematikusan, egyesével alázta meg. "Most pedig a perforáció mentén eltépjük a lapokat, a rövidebb marad önöknél, és a hosszabbat tartjuk meg. A kolléganőm beszedi. Gyöngyvér, nem. Nem, Gyöngyvér, nem. Fordítva." Fuj, cica, csúnya buta rossz, gonosz cica, fuj! Gyöngyvér egy szimpatikus, szíjmelinda kardigános szerencsétlen nő volt lenőtt ősz hajjal, és miután elvett 2 gyerektől 2 rövid és 1 hosszú darabot ezekből a papírokból (2 hosszút kellett volna), megpróbálta korrigálni azzal, hogy az első rászóláskor 1 rövidet egy srácnak, az ahhoz tartozó hosszú papírdarabot pedig a mellette ülő lánynak adta ijedtében. "GYÖNGYVÉR, NEM!", hangzott a pulpitus felől, ekkor Gyöngyvér gyorsan új irányt vett, és egyszerűen megcserélte a két karját, ezúttal a rövidet nyújtotta a csajnak, és a hosszút a srácnak. "Nem, Gyöngyvér, nem! Ümümm, nemnem! Gyöngyvér!"
Ekkor (Gyöngyvér) visszavette a lapokat, és toporgott, mire a felsőbbrendű, és a dolgok menetét szemmel láthatóan betéve tudó nő ecsetelte, hogy "A rövid marad, és a hosszút tartjuk meg", de miután nem lehetett tudni a korábbi személyes névmás tévesztésekből, hogy a "tartjuk" azok mi vagyunk, a tanszék, vagy mi, a diákok, meg aztán ugye mi a létezés, az egzisztencia, és dönthet-e a halandó ember saját sorsa felett, átsiklik-e a nem tulajdonképpeni létezésbe, igaza volt-e Heideggernek, Gyöngyvér inkább még 3-5 próbálkozás útján, véletlenül érzett csak rá a dolgok ízére.
A főkolompos kábé olyan volt, mint az alfagyerek az óvodában, aki éppen most találja ki a társasjáték szabályait úgy, hogy ő nyerjen, a többiek meg elhiszik, hogy ez egy létező játék, csak nem ismerték.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oszkárság
Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.
Egyéb címkék
