Kaputelefon: mester vagyok a műhelyből
2008.11.10. 08:12 | Horváth Oszkár | 9 hozzászólás »
Az bazmeg! Vasárnap 11-kor ritka, hogy mindenki alszik, de történetesen apámnak névnapi bulija volt tegnap, állítólag nem ittunk.
Na most ez is mindegy, szeretem magam beosztani (1) a pénztárcámat, (2) a naptáramat - utóbbiba beletartozik, hogy vasárnap mikor mit csinálok.
Kaputelefon:
- Engedjen be legyen szíves itt a kaputelefonon, itt szeretnék dolgozni a házban!
De most mi, feladtunk egy apróhirdetést, és ma van assessment center, vagy mi? Fényképes önéletrajzot hozott? Nálunk van egyfajta alap barátságtalanság a csöngetőkkel szemben, mivel 7-8 lakást nyomtak fel a házban, ebből 3-at a különböző ajtórendszerek felszerelése után. Ezért mindenféle hirdetési újság és XY-hoz jöttem és egyéb rejtélyes csengetőknek kint kell maradnia, mi több, sikerült egy olyan barátságtalan lakóközösséget kinevelni, hogy ha jön be a kapun utánuk valaki, megkérdezik, hogy "kit keres?" (a rutintalanabb tőlem is). Na mondom:
- Hát akkor csöngessen be ahhoz, akinél dolgozni fog.
- Az összes lakónál dolgoznék.
Na ez bazmeg egy szorgalmas gyerek. Vagy lehet, hogy mi béreltük fel, és a közös tulajdonon akar valamit csinálni, pinceajtó, körfolyosó, vagy kifest valahol a lépcsőházban? Kicsit elbizonytalanodtam, úgyhogy egyszerűen nem szólaltam meg még 2-3 másodpercig, ilyenkor kijön belőlük még valami.
- ? (csend)
- A mester vagyok a műhelyből.
NA MONDOM BAZMEG miért nem ezzel kezdted? Hát már mióta meg akarok tanulni kung-fuzni tényleg! Há gyere be, hozd a bambuszrudat is geci, aztán mehet a daru meg a sárkány stílus. Ezeknél nem volt szomszéd iskola, amiről feltűnt volna, hogy mester az van szakácsból, kovácsból, asztalosból, de még közgazdászból is?
- ? (csend)
- Kés és ollóélező.
NA APÁM itt vágtad el magad. Gyorsan fejben megjelent előttem az ábra, mint a Csodálatos elmében, cikáztak a számok animálva, és egymás mellé illesztettem a házban előforduló közös tulajdonok alkatrészeinek a listáját, valamint az ismertebb magyar késeket, ollókat. Nem volt közös találat. Gondolom, a háznak nincs egy közös "gondnoki szent ollója", és nem azt jött a közjó javítása érdekében megélezni.
- Sajnálom, nem tudom beengedni.
Azért oka van annak, hogy ezt mondom, ismerem a piackutatási módszereit. Először ugye én beengedem. Akkor utána, mivel van még egy kaputelefon 5 méter múlva, ahol eldől, hogy az udvarra akar bemenni, vagy az emeletre, felcsenget még egy lakót, aki talán szintén inkább pihenne. HA ott is átjut, akkor az udvar közepén, vagy az első emeleti körfolyosón (az ablakunk előtt?) elkezd ordítozni, hogy ÉLEZŐŐŐŐ! KÉSSEEEEEEKK, OLLLLÓÓÓKKOK! És akkor apám felkel, és megélezi a csávót, én meg hajtom a kereket, kinek hiányzik ez. Válasza pökhendi, hitetlen, "ismerem a fajtádat" hangnemben:
- Sajnálod...
Úgy látom, elkezdtük tegezni egymást! De jóba lettünk!
- Mindjárt te is sajnálni fogod bazmeg!
- Mit mondtál? (??)
- Jól hallottad, na szevasz.
Ezután mint a népdalban az ingó-bingó rózsaszál, szépen felöltöztem, liliom rózsába meg is törölköztem, cipő fel, hogy ha be mer csöngetni, vagy egy hang ordítozást hallok, lerángatom a kapuig és találok neki új ügyfeleket az utcán. Pedig egy békés ember vagyok. Felidegelem magam, de soha nem bántok senkit. Jó ideje még csak belém se kötöttek, nemhogy én. Békés buddhista belső nyugalmam sötétlila fényében lebegek. Pláne nem bántanék egy kung-fu mestert, egy szernt embert, érted.
Végül nem jött. Nehéz meló az övé, azt kell mondjam. Azóta lekértem apámtól a szakvéleményt, azt mondja "mindenki menjen a picsába", anyám pedig az "ezek nem csak köszörűsök, hanem besurranó tolvajok is, zárfelmérők". Apámmal egyetértek, anyám válaszában benne van azoknak a keserűsége, akik Fidesz és/vagy MSZP plakátokat tépkednek utcai kapcsolószekrényekről. Valóban, gyakran ilyenkor egy büdös kést nem éleznek meg, viszont 30 percig hárman járkálnak a házban érthetetlen módon, minden kilincset kipróbálnak, de nem kell tényszerűen kijelenteni, hogy most is ez türtént volna. Ez az úr szimplán egy jó eséllyel becsületes, ámde mindenképpen empátiamentes és modortalan fasz volt.
Pont amilyen én is vagyok, csak én itt lakom, ő meg nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2008.11.14. 13:58:24
white_widow 2008.11.17. 13:45:55
Én csöngettem fel és csak a sorozat 2.ik évadját szerettem volna visszaadni. Többször nem viccelek, mind a ketten így járunk a legjobban!
Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2008.11.17. 14:26:23
- Can you open please. (Kijelentő módban.)
- Mi van?
- Can you open please.
- Na szevasz.
Elképzelésem nincs, hogy angolul miért kéne jobban bejönnie valakinek. Kintmaradt ez is.
white_widow 2008.11.17. 14:38:23
mama ottmarad 2009.01.23. 21:29:48
Szolgáljon tanulságul az eset, mely ma történt velem.
Negyed ötkor, szürkületben, kezdődő esőben caplattam fel a Boráros téren a kettes villamos felől, fel a hídra, a hatos villamoshoz. Két kezemben két tele szatyor. A lépcsőn sok ember járt, mindkét irányban. A felső lépcsők egyikénél úgy éreztem, valaki éppen csak hozzám ér, és ösztönösen a zsebemhez szorítottam a karomat. A felső lépcsőre érve áttettem az egyik szatyrot a másik kezembe, hogy ellenőrizzem, megvan-e a pénztárcám a jobb külső, lepatentolható zsebemben. Nem volt ott. Nem is tudom elképzelni, hogy a szorosan a zsebbe passzoló erszényt a két szélen patenttal záródó zsebből, hogyan lehet ilyen leheletfinoman kilopni? Hallatlanul profi volt, még tisztelnem is kéne a szaktudását, ha valami hasznos dolgot vinne vele véghez. (A maga hasznáról nem szólnék, mert minden bizonnyal már elnyelte egy környékbeli játékgép.)
Amióta láttam a tévében egy amerikai bűvész-művészt, aki a színpadon, mindenki szeme láttára, észrevehetetlenül lelopta az ember nyakkendőjét, bármit kivett bármelyik zsebből – mindezt szórakoztató bűnmegelőzési show keretében – tudatosan figyelek a zsebeimre, meg hogy ne érjen hozzám senki, és tessék!
Most adtam csak hálát a Jóistennek, hogy nem tartok igazolványokat a pénztárcámban. Szerencsésnek mondhatom magam, és ha hamar fel tudom dolgozni a megaláztatást, pozitívan jöttem ki egy bajból.
Hazaérve felhívtam a kerületi kapitányságot, elmondtam az esetet. Mondtam, az összeg oly kicsi, hogy szabálysértési kategória, személyleírásom, bizonyítékom amúgy sincsen, feljelentést nem teszek. Csak azért telefonálok, mert gondolom, ők ismerik a környékbeli rosszfiúkat, kiküldhetnének egy járőrt a Boráros térre további esetek megelőzésére. Valamint, ha az egyedi küllemű erszényt valakinél hamarjában megtalálnák a két db. kétezressel, fogjanak gyanút.
A járőrt a lakásomra küldték, feljött két magas, fess egyenruhás „gyerek”, akik nagyobb zavarban voltak, mint én. Miért nem hívtam a rendőrséget ott azonnal? Hja, akkor már a telefonom se lenne meg. Csak az idejüket raboltam, de elmondtam újra a sztorit, és végighallgattam a jó tanácsaikat.
Közben kétszer is megszólalt a rádiójuk: „Józsi hol vagytok?” Mit mondjak, megszínesedett a délutánom.
Konklúzió:
1. Utcán soha ne vegyél elő és rakj el pénzt.
2. Ne tarts értéket külső zsebben.
3. Ne tartsd egy helyen az összes pénzedet, igazolványt, miegymást, a retikülben is külön helyekre tedd.
4. Fölöslegesen ne hívd a rendőrséget.
5. Ha látsz egy helyes pálmafa mintás textil pénztárcát, gondolj arra, hogy lopott.
Alcanis Ivennil 2011.03.10. 00:55:19
Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2011.03.11. 09:13:04
Oszkárság
Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.
Egyéb címkék
