Karácsonyi ámokfutások

2008.11.30. 14:49 | Horváth Oszkár | 44 hozzászólás »

Feje tetején a karácsony - ahogy eddig is, tudom, hogy nem mondok semmi újat. De azért elmondom. Kellemes hírek külföldről:

  • Egy 50-80%-os akciókkal nyitó áruház bejárati ajtajában álló eladót agyontapostak a vásárlók. Holnap nem ő nyit.
  • Néhány embert kórházba szállítottak, volt, akit csak odafelé.
  • Egy másik helyszínen két karácsonyi bevásárló lelőtte egymást egy boltban. Gondolom az utolsó Megaman-en vagy He-Man bábun veszhettek össze.
  • Ne ítélkezzetek, Budaörsön majdnem ugyanez volt pár éve.

Remélem, rádől a fa az ilyen hülyéjére, amikor a csúcsdíszt rakja fel az alumíniumlétráról mérlegállásban. Vagy odaég a kaja. Vagy elsózza a bejglit. Nem tudom, hogy képzelik, hogy jó lehet a karácsony, ha ilyen ámokfutás előzi meg. Ennél talán már csak az durvább, amikor Hans elfoglalja a Nakatomi Iparvállalat toronyházát, benne Bruce Willisszel és nejével, de az csak film. A cikk folytatódik »

Most már nekem is van géppisztolyom, "ho-ho-ho" (Drágán add az életed)

Egyéni felelősség

Megfelelési kényszer van. Ki vesz jobb ajándékot? Ki szereti jobban a másikat? Az iskolai/céges húzásokon bemondott értékhatárt első évben csak 1000, következőben már 2000 Ft-tal haladod meg. Mi a barátaimmal az elmúlt 10-15 évben ehelyett ajándék-lúzerségi versenyt rendezünk, kibeszéljük, melyik pina-mintás pulóver vagy megszerethetetlen ismeretlen funkciójú tárgy volt a legelrugaszkodottabb elképzelés.

Könnyen papolok persze, mondani könnyű, de a célt, hogy örömöt láss a másik szemében, még mindig könnyebb rohanással és pénzzel elérni, mint gondolkodással. Pláne, ha elég jól ismerjük az illetőt, hogy szeressük, de annyira nem, hogy tudjuk, mivel szerezzünk örömet. Ezért nehéz ajándékozni. Nekem már nincsenek különösebb igényeim. Az elmúlt néhány évben egy dolgot kértem kifejezetten karácsonyra: meglepetést. Mindegy, csak ne tudjam előre. Meg is kaptam.

A versenyszektor sara

Amit a magánszektor hozzátesz a színvonal lehúzásához, az egyrészt az opportunista vállalkozók (és országok) által gyártott különböző fogyasztási cikkek és díszítő tartozékok, az életveszély legkülönbözőbb variációival, valamint az egyre ordenárébb pénzügyi műveletek.

Egyre jobban érezzük, hogy pénzért vesszük az örömöt, mert az áruházak és pénzintézetek kommunikátorai képtelenek diszkréten kezelni az anyagi oldalt. Ünnepi akciók: spóroljon családján, szeressen most 30%-kal olcsóbban! Hitelek: megoldják, hogy intézményesített körülmények között költsük el a névnapi, nőnapi, szülinapi és akármilyen ajándékkeretet jó előre, 250-400%-os THM mellett. És figyelmességből még házhoz is jönnek a tartozásért. Persze, rúgjanak még egyet a szakadék szélén ácsorgóba, dobjanak egy mézesmadzagot a mindig eggyel nagyobb cipőben masírozni kívánó magyar embernek. Aki meg még nincs a szakadék szélén, de felélte hitelkeretét, annak bővítsék a keretet, hízzon csak a havi törlesztőrészlet!

Hogy a fentinél valamivel kevésbé ótvaros, vérmes jelenség is említésre kerüljön: strigulázzátok, az ünnepek előtt hányszor kell mégis készpénzzel fizetni kártya helyett, és mennyivel többször mentek ATM-hez. Az már apróság emellé, hogy az "Ünnepelj ma velünk!" felszólításnak eleget sem tudsz tenni, mert egyes áruházak úgy gondolják, ők szarták a legendát, ezért nem árulnak emberkólát.

SMS

Ez ki ne maradjon... mindenki mérlegelje ezt is, és a közösségi oldalak üzenőfalain történő jókívánságokat is. Vagy próbálja meg egyszer ugyanilyen módon részvétét kifejezni, és akkor ráérez a komolyságára. Inkább a síri csend. Ezt a témát külön fejtegethetném. Számomra az SMS is egy tolakodás, mert muszáj rá viszontbájologni. Mintha valaki berúgná a bejárati ajtót, miközben ajándékokat adtok át, hogy "ja, csak beköszönök, amúgy megyek is már". Nyilván kikapcsolás, némítás, savval leöntés jár ilyenkor a mobilnak.

Futottak még...

Még két elég jelentős mozzanat van, ami szúrja a szememet. Az egyik, hogy a fenyőfák ára az ünnep közeledtével nem csökken, de utolsó nap kidobnak 200-at, amit nem adtak el. Jóbarátok Phoebe talán egyet megment belőlük, hogy legalább boldogak legyenek, ha már el kell száradniuk.

A másik, hogy bár számomra, a nem vallásos ember számára ez a szeretet ünnepe, ne felejtsük el, hogy jó sokan elvileg a megváltó eljövetelét ünnepelik. Elvileg. Akik elmennek az éjféli misére, nem felejtették el, mit vár el a szakvezetés. Nem tudom, mennyi ilyenkor a hiányzó. Én azért a bajszom alatt eldúdolok egy Happy Birthday Jézust, és elképzelem, ahogy szegény ül 1 azaz 1db ajándékkal egy kihullott levelű fa alatt, amin 3 dísz van, és csak a kisgyerekek őszinte leveleinek, és az én zenélős Happy Birthday üdvözlőlapomnak örül, mert mindenki más elfelejtette a szülinapját.

Legalább SMS-t nem kap.

Címkék: vallás düh

2008.11.30. 14:49 44 hozzászólás

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Feliratkozás e-mailben (FeedBurner ):

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék