Kuglóf - a titkos összetevő

2008.11.17. 07:35 | Horváth Oszkár | 15 hozzászólás »

80-as évek vége, Balatonalmádi. Néha télen, még inkább nyáron az unokatesóméknál lógtam - lógattak - sokat a Pinkóczi-dombon. Ha az egész család ott volt, akkor mire én magamhoz tértem, a felmenőim már megjárták a Szabó pék műhelyét, ahonnan mentettek egy kuglófot, egy kalácsot, és felvásárolták a maradék túrós táskát.

A kuglóf számomra nem a megfelelő formáról ismerszik meg, hanem az ízről. Szabó pék, - akit sose láttam életemben, csak elképzeltem, pedig még a sütödébe is bejutottam egyszer valamilyen alkalomból - tudta, mi a tökéletes. A dió pont annyira merült el a tetejében, amennyire kellett. A piskóta soha nem volt száraz, szinte mintha tejet ittam volna. A csokis és a sima piskóta aránya mindig pont jó. A porcukros részeket és a nem porcukros részeket a kuglófot megfelelően forgatva ha felváltva etted, pont úgy egyenlítette ki az élvezeteket, mint ahogy a krumplipürét méred a húshoz. Egy-egy szelet kuglóf meghódítása felért egy megfelelően szervírozott főétellel való küzdelem boldogságával.

Lehetett benne egy titkos összetevő, amitől olyan volt, amilyen évtizedekig más kuglóf nem tudott lenni.

Néhány napja apám névnapjára akartam pár sütit markolni, és bár mély részünkről a Daubner hívőség, a közelben pedig bő 20 éve a Nándori a hűséges ellátónk, mivel a Fény utca közelében jártam, bementem az August cukrászdába. Ők is olyan fix és híres pontja már Budapestnek, mint a Deák tér.

Még a régi rendszer: rendelsz, aztán cetlivel a pénztárhoz járulsz, és onnan vissza a pulthoz, ahol megkapod. Számomra ez a Jégbüféből klasszikus, de a Daubnerben a fagyi a mai napig így megy, és szerintem a Gerbaud szintén, vagy tán az összes szép múltú és remélhetőleg ugyanilyen szép jövőjű cukrászda élt vele. A 15 éve bezárt, körút és Üllői sarkán lévő önkiszolgáló étterem (jelenleg bankfiók) szintén - számukra ez mégsem akkora védjegy.

Nos állok az Augustnál és mustrálom a kiállított alkotásokat, közben a szüleim ízlésére gondolok, és próbálom egymásra illeszteni a kettőt, hogy megkomponáljam a rendelésemet. És akkor a szomszéd pultból egy árválkodó egy szem kuglóf sziszegett rám. Kettőt léptem, hogy ő is lásson engem. Könnybe lábadt a szemem. Ugyanaz a forma, mint annak idején, és Szabó pék keze munkájának szinte az ízét is éreztem, ahogy láttam lelki szemeim előtt darabokra omlani az üveg mögötti új barátomat. Abból, ahol voltam, és ahogy a szemem is olykor ízlelni képes, tudtam, hogy EZ a kuglóf AZ a kuglóf.

Nem vettem meg. Kicsit bánom, kicsit nem. Talán később aznap valaki befogadta, és másnap reggel olyan örömet szerzett, amely meghatározott egy napot, helyre tett egy életet, hozott egy meghatározó döntést az illető számára. Balatonalmádiban, a meredek utcával szemben lévő ház aljában már nincs meg a pékség, de minden évben, amikor először megyek köszönni a Balatonnak, arra kanyarodok, és odaképzelem a bejáratot. Rájöttem, mi volt a titkos összetevő akkor: a jelenem. Ahhoz, hogy ugyanazt a süteményt elkészítsék, már a múltamat kell belesütni.

Címkék: emlék gasztro lélek

2008.11.17. 07:35 15 hozzászólás

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Feliratkozás e-mailben (FeedBurner ):

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék