Kaputelefon: mester vagyok a műhelyből

2008.11.10. 08:12 | Horváth Oszkár | 9 hozzászólás »

Az bazmeg! Vasárnap 11-kor ritka, hogy mindenki alszik, de történetesen apámnak névnapi bulija volt tegnap, állítólag nem ittunk.

Na most ez is mindegy, szeretem magam beosztani (1) a pénztárcámat, (2) a naptáramat - utóbbiba beletartozik, hogy vasárnap mikor mit csinálok.

Kaputelefon:
- Engedjen be legyen szíves itt a kaputelefonon, itt szeretnék dolgozni a házban!

De most mi, feladtunk egy apróhirdetést, és ma van assessment center, vagy mi? Fényképes önéletrajzot hozott? Nálunk van egyfajta alap barátságtalanság a csöngetőkkel szemben, mivel 7-8 lakást nyomtak fel a házban, ebből 3-at a különböző ajtórendszerek felszerelése után. Ezért mindenféle hirdetési újság és XY-hoz jöttem és egyéb rejtélyes csengetőknek kint kell maradnia, mi több, sikerült egy olyan barátságtalan lakóközösséget kinevelni, hogy ha jön be a kapun utánuk valaki, megkérdezik, hogy "kit keres?" (a rutintalanabb tőlem is). Na mondom:

- Hát akkor csöngessen be ahhoz, akinél dolgozni fog.
- Az összes lakónál dolgoznék.

Na ez bazmeg egy szorgalmas gyerek. Vagy lehet, hogy mi béreltük fel, és a közös tulajdonon akar valamit csinálni, pinceajtó, körfolyosó, vagy kifest valahol a lépcsőházban? Kicsit elbizonytalanodtam, úgyhogy egyszerűen nem szólaltam meg még 2-3 másodpercig, ilyenkor kijön belőlük még valami.

- ? (csend)
- A mester vagyok a műhelyből.

NA MONDOM BAZMEG miért nem ezzel kezdted? Hát már mióta meg akarok tanulni kung-fuzni tényleg! Há gyere be, hozd a bambuszrudat is geci, aztán mehet a daru meg a sárkány stílus. Ezeknél nem volt szomszéd iskola, amiről feltűnt volna, hogy mester az van szakácsból, kovácsból, asztalosból, de még közgazdászból is?

- ? (csend)
- Kés és ollóélező.

NA APÁM itt vágtad el magad. Gyorsan fejben megjelent előttem az ábra, mint a Csodálatos elmében, cikáztak a számok animálva, és egymás mellé illesztettem a házban előforduló közös tulajdonok alkatrészeinek a listáját, valamint az ismertebb magyar késeket, ollókat. Nem volt közös találat. Gondolom, a háznak nincs egy közös "gondnoki szent ollója", és nem azt jött a közjó javítása érdekében megélezni.

- Sajnálom, nem tudom beengedni.

Azért oka van annak, hogy ezt mondom, ismerem a piackutatási módszereit. Először ugye én beengedem. Akkor utána, mivel van még egy kaputelefon 5 méter múlva, ahol eldől, hogy az udvarra akar bemenni, vagy az emeletre, felcsenget még egy lakót, aki talán szintén inkább pihenne. HA ott is átjut, akkor az udvar közepén, vagy az első emeleti körfolyosón (az ablakunk előtt?) elkezd ordítozni, hogy ÉLEZŐŐŐŐ! KÉSSEEEEEEKK, OLLLLÓÓÓKKOK! És akkor apám felkel, és megélezi a csávót, én meg hajtom a kereket, kinek hiányzik ez. Válasza pökhendi, hitetlen, "ismerem a fajtádat" hangnemben:

- Sajnálod...

Úgy látom, elkezdtük tegezni egymást! De jóba lettünk!

- Mindjárt te is sajnálni fogod bazmeg!
- Mit mondtál? (??)
- Jól hallottad, na szevasz.

Ezután mint a népdalban az ingó-bingó rózsaszál, szépen felöltöztem, liliom rózsába meg is törölköztem, cipő fel, hogy ha be mer csöngetni, vagy egy hang ordítozást hallok, lerángatom a kapuig és találok neki új ügyfeleket az utcán. Pedig egy békés ember vagyok. Felidegelem magam, de soha nem bántok senkit. Jó ideje még csak belém se kötöttek, nemhogy én. Békés buddhista belső nyugalmam sötétlila fényében lebegek. Pláne nem bántanék egy kung-fu mestert, egy szernt embert, érted.

Végül nem jött. Nehéz meló az övé, azt kell mondjam. Azóta lekértem apámtól a szakvéleményt, azt mondja "mindenki menjen a picsába", anyám pedig az "ezek nem csak köszörűsök, hanem besurranó tolvajok is, zárfelmérők". Apámmal egyetértek, anyám válaszában benne van azoknak a keserűsége, akik Fidesz és/vagy MSZP plakátokat tépkednek utcai kapcsolószekrényekről. Valóban, gyakran ilyenkor egy büdös kést nem éleznek meg, viszont 30 percig hárman járkálnak a házban érthetetlen módon, minden kilincset kipróbálnak, de nem kell tényszerűen kijelenteni, hogy most is ez türtént volna. Ez az úr szimplán egy jó eséllyel becsületes, ámde mindenképpen empátiamentes és modortalan fasz volt.

Pont amilyen én is vagyok, csak én itt lakom, ő meg nem.

Címkék: telefon düh kéretlen

2008.11.10. 08:12 9 hozzászólás

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Feliratkozás e-mailben (FeedBurner ):

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék