A Facebooknak is a külsőség számít, nem a humánum
2017.05.12. 10:40 | Horváth Oszkár | szólj hozzá »
Le mertem írni, hogy miért baj a jómodort a jószándékkal azonosítani. A tegnapi, blogra is kitett posztomat törölte a Facebook, a közösségi előírásokra hivatkozva. Nem először, és nyilván másokkal is előfordul. Tényleg ritkán van kedvem leírni, amit gondolok, elmondom a rádióban. De amikor felgyújtom magamat, hogy egy 200 éves beteg mémet ledöntsek, ha tüdőmélységből érthetően és érzékletesen le merem írni, hogy miért vezet szenvedéshez, ha az egy udvarias köszönés elég ahhoz, hogy a rossz szándékot ignorlájuk, akkor azt eltüntetjük a Facebook színéről, az egyetértő hangokkal együtt, mintha sose lett volna?
Nem akarunk azon változtatni, hogy aki ILLEDELMESEN KÖSZÖN, azt a tömeg hagyja nyomorítani a feleségét meg a gyerekeit? Vagy akár népirtani, mert hát olyan jól áll neki az egyenruha? Hogy tömegeknek hagyjuk, hogy bűncselekményeket kövessenek el, csak mert szépen fel vannak öltözve? Vagy a savazós nőcsonkoló az biztosan ártatlan, “hiszen orvos”?! Vagy hogy
az átlagos kisnyugdíjas bárkit beenged a lakásába véres láncfűrésszel, HA öltöny van az illetőn?
Ritkán tudom ennyire megfogalmazni, és tök jogosan, hogy mi a bajom a világgal, mint tegnap. Persze értem én, hogy lehet, hogy Hujber felé valami rágalomnak tűnhet, vagy sérti a minden nyájasan csúszómászóskodó csaló kedvének kitett buta embereket, hogy mindennyájasan csúszómászóskodó csaló kedvének kitett buta embereknek nevezzük őket.
A valóság megsértődött, és becsapta a szobája ajtatját!
Mégis ki riportol egy ilyet? Kit sért az, ha a báránybőrbe bújt farkasra ujjal mutogat aki vigyázni próbál az jószágokra? Mi a következő, hogy a bálnamercis gyúrós elver, hogy megkérem, ne rúgja gyomron a terhes nőt? Vagy bilincsben visznek el, amiért azt kívánom, hogy bármely munkahelyi megaláztatásból egy szülő otthon ne csináljon gyerekbántalmazást? Bíróságra citálnak majd, mert hangoztatom, hogy a gondolkodás, az értelmezés, és a tartalom többet ér, mint az illem, a forma, és az ájtatos jómodor? 10 botütést érdemelnék, mert szerintem a szándék többet ér, mint a külsőség? Vagy hát e konkrét esetben: elnémítanak, és elásnak, mert leírom, hogy a jólöltözött, fess egyenruhás jólfésültségről az 1940-es évek óta nem feltétlenül érdemes jó szándékot feltételezni? És eltelt 80 év, és még mindig beszopjuk? Erről talán hallgatni kéne? Ennek még korai megvonni a tanulságát?!
A jómodor és a külsőségek többet számítanak úgy látom, a Facebooknak is, mint a telibevert humánum, meg hogy más ne szenvedjen. 100 ember örül, hogy le van írva erős képekben, amit problémásnak gondol, erre egy elkezdi verni a műbőr ridiküljével az asztalt, és a másik 100-at gyorsan hazaküldjük? A hangosabbnak van igaza? Most akkor gyártson bárki tartalmat, írást, rádiót, filmet, amitől azt reméli, hogy kevesebb nyomorúságban élhetünk holnap, vagy inkább húzzon mindenki öltönyt, és gyilkoljon jólfésülten Phil Collins új cédéjére, mint Patrick Bateman?
Hiszen amíg illedelmesen köszön, addig biztosan rendes ember. Maradjon olyan a világ, hogy amíg szépen feszül az az egyenruha, addig hadd dönthessen arról, hogy a golyó, vagy a gáz lesz a gazdaságosabb. Csak 10 után ne fogadjon vendéget. Az a fontos. Pándi Andárs is nyugodtan ölje meg két feleségét és négy gyerekét, csak a MUSKÁTLI az bazmeg legyen kint az ablakban. Addig tiszta az udvar, és rendes a ház.
A világ szégyene ez a hozzáállás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oszkárság
Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.
Egyéb címkék
