Sajnálom, többé nem fordul elő.

2014.05.09. 08:10 | Horváth Oszkár |

Ez a mondat. Hányszor elhangzott iskolai nevelésünk során? És ami benne van, azt hányszor értéktelenítették el velünk azzal, hogy úgy gondolták, majd az segít, ha azt mondom, hogy "NAGYON SAJNÁLOM, TÖBBET NEM FORDUL ELŐ".

Üzenem mindenkinek, hogy ezt mondatot SOHA őszintén nem mondtam még ki. Mindig hazudtam. Ez volt a feladat.

Miért sajnálnám bazmeg? Én csináltam, vállalom, valószínűleg akartam, bármi is az. Talán nem gondoltam át, talán szándékos sem volt a bármilyen következménye, de hogy az ott nekem jó ötletnek tűnt, az hétszentség. És miért ne fordulna elő még egyszer? Most se tudtam, hogy elő fog fordulni! Nyilván nem áramot vezettem a Jocó bácsiba, mert viccesen vizet öntöttem a targoncatöltő alá, vagy szívgyógyszert tettem a teájába, hanem levertem egy vázát, vagy lehúztam a fóliát egy távirányítóról, pedig olyan jól rajta volt már 4 éve.

Egy focilabdával betört ablak esetén vajon sajnálja-e egy gyerek, hogy focizott? Nem. Fog-e még valaha focizni? Igen, 5 perc múlva kábé. Elő fog-e fordulni, hogy betörik az ablak? Na AZT ki a fasz tudja? És vajon kit érdekel?

Eleve az előfordulás micsoda egy felelős nélküli, cselekvő nélküli megfogalmazása bárminek? Mint amikor emberek börtönbe KERÜLNEK, varázsütésre nyilván, teljesen váratlanul. Meg rossz társaságba "keverednek". Ó, jaj. De persze a gyerek ígérje meg, hogy nem. Rögtön megígérhetné azt is, hogy nem fog hatost dobni egy hétig, és meteorzápor sem lép a Föld légkörébe a következő 19 percben.

Mindeközben igenis vannak dolgok, amiket SAJNÁLOK, és vannak dolgok, amik SOHA többé nem történnek meg, és nem "fordulnak elő". Nem fogok már bolgár egyféleízű fagyit enni, nem fogok gumikardért és patronos pisztolyért sipákolni, nem fogok úgy önzőzve ittapirosozni a homokozóban, hogy végül a JÓ lapát kerüljön hozzám, ne a szar eltörős. Nem tudok bizonyos zenékre előszörre rácsodálkozni, nem tudom nem tudni, amit megtanultam, nem tudom nem érteni, ami világos, nem jön vissza annak a hangja, aki nem él, nem tudok megkérdezni olyanokat, amit már más sem tud, nem tudok már felmászni arra a fára, amit kivágtak. Ezeket sajnálom. És ezeket megígérem, hogy többé nem fordulnak elő. Mert ezeknek vége. De hogyan is beszéljek ezekről a dolgokról, amikor a "soha többé" csak annyit kellene jelentsem, hogy nem baszok be egy szaros ablakot véletlenül. Amiből lehet venni másikat. Gyerekkorból nem.

fuck-you-very-much.jpg

Címkék: kommunikáció düh

2014.05.09. 08:10

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Feliratkozás e-mailben (FeedBurner ):

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék