Szénmonoxidriasztó, a legális drog

2011.11.25. 08:45 | Horváth Oszkár | 1 hozzászólás »

Végre, álmodtam! De mmmmmit?! Nem szoktam rá emlékezni, mert mindig egész jól kialszom magam, de most igen, és tudom is hogyan kell megismételni: vegyetek szénmonoxid-riasztót. Ugyans ha merül az elem, elkezd pittyegni, percenként 1-et. Pont majdnem alszol, mikor újra csipog egyet. Ebből 10 perc, és a rövid csipogást már teljesen valósághűen hallod, mintha tisztán artikulálva azt mondaná: "LEONE 510". Az élmény vége olyan, mint az LSD. Legalábbis így képzelem. És tök ingyen van (prepaid), és legális.

Te persze rögtön elkezdesz agyalni, hogy na most vajon az elem merül, vagy túl sok a szénmonixod, és ha elalszol, meghalsz. Á, biztos az elem merül! Mi lenne, ha fantasztikus mentális erőddel, amit még indián őseid, a medvék, a sasok, és a világot körülfonó hajú angyalok hagytak rád, egyszerűen LESZARNÁD a picsába. De nem, nem lehet elaludni.

Ekkor még nem tudod, de már elkezdődött a trip.

1 órával előbb ébredtem, mint akartam. Miután világos volt, hogy ez így nem megy, óriási taktikai lépésre szántam el magamat: lemászom a galériáról, és a kanapén alszom tovább, hátha ott kevesbb a szénmonoxid (vagy erősebb az elem...). De hát a mérő az attól még ugyanott van... valószínűleg itt vesztettem el a fonalat.

Aztán már hárman megyünk két zenész barátommal a kocsimban. Nem én vezetek (miért?). Hirtelen félreáll a kocsival, még mielőtt nagyon hazaérnénk: "mi van?" - "Nem szívunk?" - ":))) De." Persze világos, hogy én nem, hiszen én vezetek (de pedig nem is!), de legalább jó hülyék lesznek. Elindulunk a házak közé, kicsit József Attila lakótelep feeling, annyira szocreál, hogy muszáj fényképeznünk. Aztán lépünk, közben rapszövegeket rögtönzünk nagyon szarul. Megyünk egyre beljebb, fraktál szerűen ismétlődik az utcakép, mintha minden sarkon újra ugyanaz a terep lenne, tiszta Vízimolnár utca (Óbuda), csak a házak 30 évvel régebbiek. Kellően bent elkezd kibontakozni valami kis grillezés. "Na, ez lehet a downtown bazmeg, a cité", mondom a többieknek. Rosszallóan néz rám minden "helyi erő", mert kb. csak ők hallották.

Aztán szép lassan már egy uszodában voltunk mindhárman. Akik eddig grilleztek körülöttünk, most hungarocelen sakkoznak.

"Ússzunk vissza oda, ahol azokat a jó csajokat láttuk!" Ez megy. A jócsajok irgalmatlan mokányok: még mielőtt odanéznél, már mondják, hogy "nem kell csak azért erre úszni, hogy ismerkedjetek!". Na én nem egyszer voltam strandon szerintem, de ilyen szintű lepattintórutinnal még filmen sem találkoztam. Továbbúszunk, hogy ne nekik legyen igazuk.

Valamiért a harmadik zenész gyerek, akiről itt már nem tudni, hogy kicsoda, valami kis hirigbe keveredik, és verekszik valakivel a medencében. Hátranézünk, majd megegyezünk abban, hogy akkor mégis ússzunk vissza (már csak ketten) a csajok felé. Nyugdíjas szárazhaj-úszás persze, fej kint, semmi SZOT feeling és pillangózni tudás csillogtatása.

Félúton eszünkbe jut az is, hogy más helyzetben ilyenkor a barátok meg szokták védeni a harmadikat, ami nem tűnik fontosnak, mégis elindulunk visszafelé. Immár gyalog, az uszoda menzáján át, ahol én begyűjtök néhány tereptárgyat, amivel harcolni fogok. Rengeteg a kés, de az túl sok, nehéz lesz kimagyarázni ha valakinek baja esik. Felveszek két különböző méretű nedves korsót, amik lefordítva sorakoznak az ivólés tálcán (beteg!), egy zsömlevágó kést, és egy doboz Borsodit. Mert mi mást, nem? Ez egy ilyen krav maga kosár, a terv az, hogy (1) az egyik korsót azonnal földhöz baszom, ezzel zajt és félelmet keltek és jelzem a szándékot, hogy hajlandó vagyok kárt tenni (2) a sörösdobozt bedobom a medencébe, hogy azzal bassza a gyerek fejét a haver (3) a maradékból meg kihozok valamit, egy csákót, egy rózsát, vagy csipcsip-csókát. De mire odaérünk, a megfelelő medencét hosztoló helyiségben már mindenki a fal mellett áll és razzia van, vagy helyszínelés, vagy nyomozás. Nem tudom, melyik hogy néz ki, de rendőr van, mint a szemét.

Én állok ott két korsóval, egy sörrel, és egy recés késsel.

- Az ott mi magánál?
- Tudja, egy barátomnak születésnapja van az uszoda éttermében, és hát van nálunk az a szokás (itt már úgy érzem, külföldön vagyok, és oroszul magyarázom ki magam), hogy forró vizet öntünk egy korsóba, és abban áztatjuk a kést, mert akkor könnyebben vágja a tortát!
- Ja! Azt mi is csináljuk - feleli a nyomozó, én pedig úgy érzem magam, mintha most adtam volna el az Apple-nek a MAL Zrt-t és a magyar államadósságot úgy, hogy még kerestem is rajta.

De van még pár kérdése. Ha az étteremből jövök, akkor mi az a menü "kárt". Fogalmam nincs, de gondolom étlap. Akkor mondjak róla ételeket! Ne nem úgy, hogy itt mi van, hanem mintha azt akarná tudni, jártam-e életemben étteremben. Na ez kellemes mondom, nem mondhatom neki, hogy leves, meg köret, úgyhogy sorolom, appetizers, meg pááásztáá, meg insalati, meg minden ilyen hülyeség ami külföldi étlapokról eszembe jut. Hirtelen, amikor már kellően megpörgetett, megállít:

- És maga mit evett?

Na most ha bemondok valamit, ami nincs az étlapon, bukó. ÚGYHOGY CÉZÁR SALÁTÁT! Én... az olyan árulás magammal szemben, mintha egy bérszámfejtővel akarnék kúrni, vagy lamantint fogadnék örökbe. Nem tudom, hogy a sajttal töltött hogy nem jutott eszembe ilyenkor, éles helyzetben, annyira kézenfekvő.

Végülis megúszom azt, hogy semmit nem csináltam.

Az egész gyönyörű, szóval ajánlom, de legyen otthon nyeszlett 9 voltos elem. Aztán erre az alvásra délután valószínűleg rá kell menteni egy rendessel, mert nem aludtam ki magamat. Magyarország tényleg a fürdők hazája.

Vegyetek széndioxid riasztót! A kényszerszundiztatás Jaguárja.

Címkék: történet álom

2011.11.25. 08:45 1 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://oszkarsag.blog.hu/api/trackback/id/tr923410144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

l'esprit · http://espritbleu.wordpress.com/ 2011.12.21. 12:39:17

Nem témába vág. De odavagyok ezekért a kék ablakos házakért.
Témába vág: atyaég!

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék



süti beállítások módosítása