A West-Balkán tragédia és a népítélet

2011.01.27. 10:00 | Horváth Oszkár | 70 hozzászólás »

Viszonylag csekély azoknak a köre, akik (a) egyetemet végzett, huszon-harminc-negyvenéves emberek és (b) ott is voltak. Egy barátom véleménye olvasható alább, amivel én is rengeteg ponton egyetértek, különösen a végével. Ez a véleményblogom, és ezt a véleményt többre tartom, mint 2 kivételével bármelyiket, amit a témával kapcsolatban olvastam, hallottam, pláne láttam.

Azt tartom fontosnak, hogy a "felelős", a "hibás" és a "bűnös" fogalmak között különbséget tudjunk tenni. És ne addig érdekeljen a téma, amíg 5 perc alatt odáig eljutunk, hogy "á, ez velem nem fordulhatna elő, mert...". Mert de.

A West Balkánban történt események nem csupán a helyszínen váltottak ki pánikot, kétségbeesést, és indulatokat, amik aztán tragédiához vezettek, hanem az azt követő reakciókban is. Utólag az látszik, hogy nem csak a jogalkotó, a jegyző, a hely tulajdonosi köre, a szervezők, a biztonsági emberek, a rendezvény résztvevői és látogatói mérték fel más-más szempontból rosszul a helyzetet, de többségében az esettel foglalkozó írások, beszámolók, cikkek, riportok is tévesen, indulattól vezérelve értékelik az esetet. 

A rendezvénnyel kapcsolatos dolgokat többé-kevésbé pontosan ismerem, de legalábbis pontosabban, mint a megszólalók döntő többsége. Éppen ezért a késelésről szóló urban legendet már az elejétől kezdve aggódva szemléltem, elsősorban mert megerősítette bennem azt a régóta érlelődő benyomást, hogy az emberek nem az igazságra kíváncsiak, hanem igazolást keresnek saját maguk felvetéseihez, hogy megerősítsék saját maguk igazát. Sokan épp a megfelelő, pontos tájékoztatást hiányolták az ügyben, és erdőtűzként terjedt a vélemény, hogy az esettel kapcsolatban valakik, valamit nagyon el akarnak hallgatni. A késelő cigányokat. 

A késelésről szóló mendemondák ugyan nem voltak teljesen alaptalanok, mert bár késelés nem történt, ám valaki valamit a tragédia színhelyén, a lépcsőfordulóban tett, vagy mondott, ami miatt ez a híresztelés szárnyra kapott. Jómagam számos fórumban leírtam, ahol harcosan vitatkoztak, pontosabban kinyilatkoztak emberek, hogy szerintük mi és hogyan történhetett, hogy sajnos magam is láttam az áldozatokat, és késelés nyom nem volt rajtuk. Az egyik lány oldalán volt egy nagyon vékony piros karcolás, de a tragédia helyszínén nem találtak vérnyomokat, és az sem igaz, hogy a rendőrök azonnal zsákba rakták volna az áldozatokat, hogy eltitkolják a késelés nyomait. A helyszínen ugyanis körülbelül fél óráig végeztek újraélesztést a mentősök, és cseppet sem azzal voltak elfoglalva, hogy ki mennyit lát az egészből, hanem hogy megmentsék valakinek az életét. A bejegyzéseimet érdektelenség kísérte, szinte senki se kérdezett rá. Sokkal kevésbé voltam népszerű ’szemtanú’, mint azok, akik azt állították, hogy hat cigány bement a helyre és halálra késelt három lányt.

Elképesztő volt látni számomra, hogy sokan képesek tényként leírni, hogy ők látták a késelést, sőt a mellettük álló barátnőjüket szúrták lépen, vagy a mellettük álló lányt késelte meg egy cigány, úgy hogy a lánynak kiomlottak a belei, satöbbi, nem is szeretném ragozni.  Rendszeresen éri a médiát az a vád, hogy átmossák az emberek agyát, befolyásolják őket, pedig most aztán semmit nem kellett tennie a médiának, az emberek rendesen átmosták egymás agyát helyettük is. Az indulatok még akkor sem csitultak, amikor kiderült, hogy ezek a ’tanúvallomások’ mind másodkézből származtak, átvették őket, és a nyomozó hatóság előtt, büntetőjogi felelősségének tudatában ezt már senki nem erősítette meg. Az a srác is szabadkozhatott, meg mutogathatott össze-vissza másra, akit a rendőrök visszahívtak kihallgatásra, hogy hogy is van az, hogy a nekik tett korábbi tanúvallomás élesen különbözik a médiának tett nyilatkozataival.  

Az eset kapcsán újra felerősödött a drogkérdés. Meg kellett halnia három lánynak, hogy téma legyen, hogy rengetegen, köztük számos fiatalkorú él kábítószerrel. Mert olcsó, és könnyen hozzáférhető. Még tizenöt éveseknek is. Nem lehet, és nem is szabad kizárólag a drogot hibáztatni a tragédia kialakulásáért, de elgondolkodtató, hogy mennyiben befolyásolja gyerekek ítélőképességét a kábítószer, amikor nagykorúságuk eléréséig szinte mindent nagykorú beleegyezésével, vagy felügyeletével tehetnek meg, pont azért mert a belátási képességük vélelmezhetően amúgy is hiányos.

A tragédia kiváltó okán felül a legtöbb kérdés a felelősök személyével kapcsolatban fogalmazódik meg. A vélemények és megjelent írások alapján megállapítható, hogy Magyarországon vélhetően a rögtönítélő bíróság lenne a társadalmilag legnagyobb támogatottsággal bíró jogintézmény. Az emberek reakciói még csak-csak elfogadhatóak, bűnösöket kívánnak találni, pontosabban azt várják el a nyomozó hatóságoktól, és az igazságszolgáltatástól, hogy a bűnösöket találják meg és büntessék meg őket. Sajnos a nyomozó hatóságokban és a bíróságokban mára már annyira megrendült a bizalom, hogy az emberek többsége nem bízik ebben. Az emberek többsége valószínűleg akkor nyugodott volna meg, ha másnap valakit, valakit akit ők bűnösnek gondolnak, fellógatnak a nyugati téren az egyik lámpára. Kiengedett volna egy kicsit a szelep, nem hiába, a boszorkányégetések is jót tettek a közmorálnak, és igen népszerűek voltak. Az embereket kevésbé érdeklik az ok-okozati összefüggések, hogy az most ott tényleg bűnös, és ha igen mennyire. Az, mert látszik rajta. Bibircsókja van. Ő volt ott a szervező.

Ez a felületesség már jóval zavaróbb az újságírók, hírközlők részéről. Egyrészt a rendezvénnyel kapcsolatban a szerepek egyáltalán nem olyan tiszták, mint aminek elsőre látszanak. Főleg büntetőügyben a látszatra nem ad jogállam iránt elkötelezett ember.   

A rendezvényt megelőzően a bérbeadó, West Balkán és egy vendéglátó cég között köttetett a bérleti szerződés, amely alapján a bérbeadó vállalta, hogy biztosítja a rendezvény ideje alatt a vizet, villanyt, áramot, ruhatárat, másrészt szavatolja, hogy senki nem visz be a helyre mások testi épségét veszélyeztető eszközt, továbbá biztosítja a látogatók testi épségét. Magyarán ő adta a portát. A vendéglátó cég az egész történetbe úgy került, hogy a rendezvény idején a bérlők csinálhatták a vendéglátást, és ehhez kellett egy vendéglátó tevékenységet folytatható cég. A szerződés alapján bérlő kötelessége egyedül az volt, hogy a szükséges vonatkozó engedélyeket (nem a működésit! vendéglátással kapcsolatosakat!) magánál tartsa, egy esetleges hatósági ellenőrzés esetére.  Majd a bérlő és a Noise Night Life közötti szóbeli megállapodás alapján, a NNL leszervezte a helyre a dj-ket, és biztosította a hangcuccokat.  

A szerződést nem jogvégzett emberek írták alá, és az ezzel kapcsolatos dolgokban valóban mutatkoznak trehányságok, például, hogy a bérleti szerződést nem a vendéglátó cég ügyvezetője írta alá. Állíthatjuk, hogy ez például felelőtlenség volt, és hiba. A nyomozóhatóságnak és a későbbiekben a bíróságnak azonban azt kell vizsgálnia, hogy közvetlenül a tragédiával összefüggésben kinek merül fel a felelőssége, és milyen mértékben. Magyarán ki valósította meg  a Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét (Btk.171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz).  

Ehhez ismerni kéne a foglalkozásra vonatkozó szabályokat.

  • Mik azok? Hol vannak leírva?
  • Mennyiben felelős az az ember, aki engedélyek hiányában kiadja a helyét egy ilyen rendezvényre, és aki ugyan szerződésben vállalja, hogy biztosítja a szórakozók testi épségét, de a felelőssége lehet-e objektív? Gondatlan volt-e? Mennyiben? Mihez képest?
  • A porta mindent megtett-e a tragédia elkerüléséért, vagy ha nem, akkor mennyiben nem? Miben hibázott, és mi az, ami leírja, hogy mit kellett volna tennie?  
  • Mennyiben felelős az, aki aláírta a bérleti szerződést, hogy a helyszínen italt árusítson?
  • És mennyiben felelős az, aki úgy vált gyanúsítottá, hogy a sablon bérleti szerződésen, egy korábbi rendezvényről figyelmetlenségből rajta maradt a neve, mint kapcsolattartó?
  • És mennyiben felelős a NNL gazdája, aki azt vállalta, hogy az estére leszervezi a fellépőket? Milyen egyéb körülmények vannak még, és ezeknek mi a jelentősége a tragédiával kapcsolatban? 

Ezeknek a tisztázása elengedhetetlen, mert a mások feletti ítélkezés legalább olyan felelősségteljes dolog, mint a rendezvényszervezés. 

A jog lehet, hogy sokszor nem úgy tűnik, hogy az igazságosságot szolgálja, és lehet, hogy a jogalkalmazók igazságtalannak tűnő döntéseket hoznak, de előbbi legalább megköveteli az üggyel kapcsolatos tisztán látást, és az utóbbi legalább nem dönthet senki bűnösségéről indulatok, vagy érzelmek alapján. Ezért még mindig sokkal biztosabb, mint a népharag, ami bárkit bármikor elsodorna, a tények és összefüggések ismerete nélkül. 

Címkék: média vélemény élet etika megmondás düh

2011.01.27. 10:00 70 hozzászólás

Oszkárság

Nem művésznév, nem rajzfilmnév. Azon kevés dolgok egyike az életemben, ami nem vicc. A titkos szuperhős nevem Mr. O, a blogjaimban nosferato néven publikálok, a barátaim pedig Oszinak szólítanak. A nevem Horváth Oszkár. Néha felhúzom magam.

onkenyes-201504.jpg

oszkarsag-2015-in.jpg

Feliratkozás e-mailben (FeedBurner ):

Friss topikok

Feliratkozás

Egyéb címkék